Mifelénk most zajlott a nyár egyik visszatérő eseménye: a lomtalanítás. Ha eltekintünk attól, hogy hatalmas szemétkupacok, a lomisok pásztázó autói és ideiglenes táborhelyeik miatt szinte mozdulni sem lehet az utcákban, számos gondolatot elindít és sok tanulság levonható.
Az első, ami az eszembe jutott, hogy gyűlhet össze minden évben, szinten minden háztartásban jelentős mennyiségű haszontalan holmi? Ha kétévente, az még rendben van, mert ugye tudjuk, hogy amihez két évig nem nyúltunk hozzá, az nem kell.(Állitólag)
A második, ami azért hosszabb gondolkodásra késztetett, azok maguk a lomok és a köztük kincset kereső autodidakta „műtárgy szakértők”. Beszédbe elegyedtem egy „kincskeresővel”. Ő nem vasakat és a MÉH telepen eladható egyéb anyagokat keresi, hanem a műtárgyakat. És talál. Felmerült bennem, hogy aki valószínűleg az általános iskolát épp, hogy megugrotta, honnan tudja meglátni ezekben a szeméthalmokban az értéket? Persze lehet az évek, a rutin…
Tíz perc beszélgetés után már szinte haverok lettünk, így megmutatta az elmúlt napok talált kincseit. Volt közte ezüst antik tortalapát, tál, dobozka, könyvek, és ami teljesen ledöbbentett egy antik arany Omega óra.
Valószínű ezek hagyatékból származó tárgyak, de akkor sem tudom felfogni. Ennyire nem számít, ha nem is az anyagi érték (bár megjegyzem egy online galérián láttam hasonló órát 450.000 Ft-ért), hanem az, aki hátrahagyta? Magam előtt látom azt az idős bácsit, aki minden reggel hosszú évek óta már, akkurátusan felhúzza az óráját és anélkül, hogy felcsatolná, el sem indulhat a nap. Hozzátartozott. A happy and talán abban lehet, hogy a lomisunk eladja az órát és valakinek megint sokat fog jelenteni.
Ennek kapcsán jutott eszembe egy barátnőnk, akiknél egy óra anyáról lányára öröklődik, és ő már sokadik generációként is egyik legbecsesebb kincseként tartja számon és hordja.
Elgondolkodtató, hogy bizonyos tárgyak anyagi, vagy érzelmi értékük miatt becsesek-e számunkra? Illetve becsesek-e azok, amelyek nem a mai kor technikai vívmányai és teszik függővé az embereket, a legfiatalabb korosztályt pedig egy virtuális valóságba vonzzák?
Azt gondolom ezekre a kérdésekre nem a mi dolgunk válaszolni.Azzal együtt mielőtt kidobnak valamit, kérem gondolják át, és, ha egy órára az van írva, hogy ZEPPELIN, azt zárják be egy biztonságos fiókba, vagy inkább hordják büszkén, mert elegáns és időtlen és valakihez hozzátartozott.